Birman macska – avagy a Burmai Szent Templommacska

Kevés olyan macskafajta van, amelynek eredettörténete olyan lenyűgöző, mint a Birman macska története. Hivatalos nevén Burmai szent templommacska, azonban ez felér egy kisebb nyelvtörővel, így a nagytöbbség csak egyszerűen birmanként emlegeti. Külleméből már sejteni lehet, hogy egy igencsak intelligens, gyöngéd, de szerfelett bohókás természetű házikedvencről van szó, aki közepes testarányokkal, változatos hosszúságú szőrzettel, s igéző kék szemekkel rendelkezik. De nem csak gyönyörű kék szemeivel lopja el az ember színét, hanem bundája színével és karakterével is. Félúton helyezkedik el a perzsa macska és a sziámi macska között, s ez már az Franciaországban történt keresztezéseknek köszönhető.

Szőrzete nagyrésze fehér, világos színű, jellegzetes helyeken azonban foltos. Ilyen például az orr környéket, lábak, farok és fülek. Ez az úgynevezett „point” mintázat, ami azt jelenti, hogy az alapszín csak az úgynevezett hideg testészeken jelenik meg. Ez a mintázat és színkombináció a fajta védjegye. Természetesen vannak más jellemzők is, amelyek megkülönböztetik a Birmanokat más macskáktól. Ilyen az enyhén nyújtott, izmos test, rövid, tömzsi lábak, bozontos farok, hangsúlyos buksi. A perzsákkal ellentétben ez a fajta kevés aljszőrzettel rendelkezik. Színei: fóka, kék, csokoládé, fahéj, őzbarna, lila, vörös, krém. Igazán széles repertoár! Sőt, a point mintájú testrészek akár cirmosak is lehetnek. Ezt nevezik „tabby-nek”. Szó szerint és átvitt értelemben is igazán sokszínű a Birman macska. Ha nem lenne elég a „point” és a „tabby”, akad egy „tortie” is, amely teknőctarka mintázatot jelent, s a vöröses foltokra utal.

Na de hogy került Európába ez a szépség? A Birman macska eredete

A Birman macska egyesek szerint 1916-ban érkezett Európába, s az első egyedek 1923-ban születtek Nizza mellett egy fehér mancsi sziámi és egy hosszú szűrő macska kereszteződéséből. A legendával csak 1926 után álltak elő, az első kiállítását követően. Eszerint az macska egy khmer szerzet társa volt, s amikor az atyát útonállók megölték, a mecske a fajére ugrott. Az atya lelki üdvéért a Szentlélek rövid időre a macskába költözött. Amikor belészállt a lábain keresztül, az állat mancsai kifehéredtek! Elég hihetetlenül hangzik, de nagyon megkapó történet. De nem ez az egyetlen. Van egy másik, ami szerint haramiák támadtak meg egy ősi burmai kolostort, s a nagy kavarodásban a szerzetesek macskája az istennő szobra előtt termett: „bundája bearanyozódott, szeme az istennő szemének kékjét vette fel, mancsai pedig kifehéredtek”. Isteni csoda történt! A kolostor összes macskája „szent színekben” kezdett pompázni, s a csodától felbuzdult szerzeteseknek sikerült visszaszorítani a haramiákat. De ez sem tűnik túl reálisnak. Szerencsére egy földközelibb történet is napvilágot látott, ami az utóbbiból építkezik. 1919-ben rablók fosztogattak a Lao-Tsun templomban, ahol August Pavie és Gordon Russel is épp tartózkodott. Segítettek a papoknak, így azok ajándékba egy tenyészpár macskát adtak nekik. Ők az első európai egyedek ősei.

A Birman macska egészsége

Már a legendákban is csodás képeségekről áradoznak. Ha ez nem is igaz, az tagadhatatlan, hogy viszonylag hosszú életű egy Birman macska. Akár 12-6 évig is szerethetjük őket. Nekik is vannak gyakrabban előforduló betegségeik, minta szaruhártya dermoid, veleszületett szivacsos degeneráció, kölyökkori remegés, veseelégtelenség. Ezeket azonban elkerülhetjük, ha felelősségteljes, megbízható tenyésztőtől vásárolunk.

A Birman macska karaktere

Nagyon kedves, nagyon kíváncsi, akinek egyszerűen nem lehet ellenállni. Mindent fel akar fedezni maga körül, s nem rest jelezni, ha segítségre van szüksége. Tudni illik van hangja, de csak szükség esetén hallatja. A vizet már annyira nem szereti. A szükséges fürdetéseket érdemes zuhannyal megkísérelni, de erre nem lesz sokszor szükségünk, ha rendszeresen ápoljuk, fésüljük őt. A szőre, hosszából és puhaságából adódóan, csomósodásra hajlamos.