Egy látásvizsgálat készítése ma már szinte alapvető részét képezi a szemészeti, látszerészeti és optikai szolgáltatások széles körének. A látásvizsgálat ugyanis nagyon sok mindenre fényt tud deríteni, ráadásul nem csak szigorúan véve a szemünkkel és a látásunkkal kapcsolatban. Közhelyes, de pont emiatt annál tényszerűbb a jelenség, mint megállapítás, hogy testünk egyes részei egymástól nem elszigetelten működnek, hanem nagy, harmonikus egészként. Legalábbis ez volna a kívánatos mindannyiunk számára. A látásvizsgálat természetesen nem egy gyógymód, még kevésbé nem csodatévő eszköz. Viszont annál hasznosabb kelléke a szemünk és látásunk egészségét vizsgáló tudományoknak, a szemészetnek és kapcsolódó gyakorlati tudományágának a látszerész mesterségnek.

Látásvizsgálat régen

A látásvizsgálat folyamatára valószínűleg mindenki emlékszik, aki valaha is járt általános iskolába, vagy középfokú intézménybe.

Ez nem csoda, hiszen az oktatási rendszerünk is egészséges fiatalokkal tud jól produkálni, így teljesen természetes, sok évtizedre visszanyúló hagyománya volt az iskolások által annyira szeretett szűrővizsgálati rendelőlátogatásoknak, hiszen ilyenkor nem kellett suliba menni – még ha csak néhány órára is. Ilyenkor a tanulók ellátogattak tanári felügyelettel a területileg illetékes orvosi rendelőbe, ahol egyik alkalommal fogászati szűrővizsgálaton vettek részt, míg a másik alkalom a szemészeté volt. Előfordult az is, hogy az iskolai látásvizsgálat elvégzését nem külső helyszínen folytatták le, hanem az iskola falai között, amikor is a látásvizsgálat szükséges kellékeit a szakorvosok hozták magukkal.

Látásvizsgálat táblával

Emiatt szinte minden iskolás szeme előtt ott lebeg annak a két képnek, vagy inkább táblának az emléke, amit betakart egyik, vagy másik szemünkkel fentről lefelé kellett végig olvasni. Az egyik táblán egy és kétjegyű számok szerepeltek három függőleges oszlopban, melyeken a számok fentről lefelé haladva egyre kisebbek voltak – emiatt egyre kevésbé tudtuk őket elolvasni. A másik tábla karakterei nem számok, hanem nagy E-betűre hasonlító villaszerű karakterek voltak, amelyek néha jobbra, olykor meg balra néztek, időnként pedig felfelé és lefelé is kacsintgattak – ilyenkor nagy W, vagy M lett a nagy E-betűből. Ha meg akarták állapítani, hogy pontosan milyen dioptriájú szemüveg felírására lehet szükség majd, akkor bevetették a modern látásvizsgálat egyik legbizarabb kellékét, a látszerész cserélhető lencséjű szemüvegét. Ebbe az eszközbe akár egyszerre több lencsét is bele tudtak tenni, hogy a lehető legpontosabb mérési eredményeket kapják, hiszen ennek segítségével az érintett személy ismét elkezdte olvasgatni a fent említett mágikus táblákat lefelé haladva és meglepődve konstatálta, hogy míg az egyik beállításnál egészen jól, élesen látta a számokat és a villás karaktereket, addig más esetben szinte homályosan, életlenül, vagy épp elmosódva. A legkülönbözőbb lencsék fárasztó csereberéjét követően aztán megszületett egy számpár, nevezetesen a szemeinkre vonatkozó dioptria, melynek előjele megmutatta, hogy az illető közelre, vagy távolra lát jobban.

Látásvizsgálat napjainkban

Manapság már a számítástechnika és a precíziós műszergyártás vívmányai is megjelentek a látásvizsgálat eszköztárában, a látás pontosabb vizsgálata érdekében. Ilyenek a számítógépes látásvizsgáló berendezések is, ahol már kényelmesen, egy gép támasztékára helyezve állunkat pl. egy folyamatosan változó élességű léggömb nézése közben a műszer megállapításokat tesz szemünk működését illetően, majd ezen gépi eredményeket a hozzáértők össze is vetik a régebbi, fent említett módszerek eredményeivel, hiszen a gépbe végig szemüveg nélkül néztünk bele.